Különc királylány

Különc királylány és a lezárt találkozások

Különc királylány úgy van vele, hogy felnőtt nő, aki hisz a csillámpóniban, a szercsilavcsiban, és abban, hogy nincs szüksége mesékre egy férfitől. 

Királylányunk általában közli épp aktuális  randipartnerével, hogy nem kér mást, csak őszinteséget.

Még az elején, mármint a válás utáni második pasinál megtanulta, hogy le kell zárni, nem hagyni kiskapukat. A második, jött, vetkőztetett, vetkőzött, majd öltözött, és távozóban odavetett egy, majd holnap beszélünk, vagy valami hasonló mondatfélét. És királylány várta a másnapot, majd a harmadnapot, és a negyedik napon gondolatban elküldte a pasit valahová Szibériába ahol annyira hideg van, hogy a pöcörője inkább visszabújik a testébe. 

Ekkor még királylány nem tudta, hogy a majd hívlak, és a majd jelentkezem, az egy pasi szájából, a köszi tök jó volt az este, és köszönök mindent, légy jó, vigyázz magadra, te jobbra én balra, és majd egy következő életben összefutunk, kb 4536253 év múlva. 

Királylány  valahogy ezt soha, de soha nem értette. Miért olyan nehéz egy alkalmi, vagy több alkalmi kapcsolat után egy pasinak elköszönni? Miért nem tudják lezárni? 

Miért van az az utolsó mondat az ajtó bezárása előtt, hogy most épp elmegyek egy túrára, műtenek, hegyet mászok, űrsiklón utazok, de jövök vissza és jelentkezem.  

Királylány ezt már kétkedve fogadja, nem éli bele magát, megtanulta, mint Pavlov kutyája, mit jelent a mondat. Reflex alakult ki benne, hogy nem kell komolyan venni.

Néha, azért nagy ritkán a szíve legeslegmélyén  azért csak van benne egy halvány pici remény, hogy most az egyszer, most az egyetlen egyszer talán. De nem. Most sem. Bár már nem hal bele, éli tovább az életét, valahogy mégiscsak eszébe jut Szibéria.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!