Különc királylány

Íme, egy nagyon jó pasi, aki társat keres. Hölgyeim, elérhetőség a cikk végén!!!

Miki adatlapja szemet szúrt azon a bizonyos portálon, ahol én mostanában randipartner helyett riportalanyokba botlok.

 

Mióta keresed a nagyon nagy őt?

A nagy “Ő”-t egész fiatalon megtaláltam, legalább is azt hittem. 19 voltam amikor összejöttünk. Klasszikus “sikersztori” lettünk:  szerelem, lagzi, pénz, ház, gyerekek, otthon melege, “kutyamacska”, .. minden amire ember vágyhat. 18 év telt el így a boldogság szivárvány színű hullámvasútján egyetlen hangos szó nélkül teljes egyetértésben, amikor derült égből villámcsapásként jött a “kés szúrás”, hátulról: a nejem egy este bejelentette , hogy szerelmes lett egy másik pasiba akivel fél éve csal és válni akar.

Totálisan letaglózott a hír, egyszerűen képtelen voltam elhinni ! Nekem ő fontosabb volt az életemnél, ha már nem is csillogott a kapcsolatunk úgy mint 18 éve, de igazi lelki társak voltunk. Legalább is azt hittem. Próbáltuk visszafordítani a hajót, de egy hónap után rájöttem hogy ezt csak én próbálom és már nincs visszaút.  Teljesen kikészültem, lefogytam 10 kilót, a munkahelyre csak bőgni jártam, éjjel pedig vagy ittam vagy száguldoztam céltalanul.  

Így teltek a hetek, ám egy idő után elegem lett , hogy a padlón fekszem és csak süllyedek lefelé. Elhatároztam, hogy felállok, leporolom magam és megmutatom a világnak ! Elkezdtem magam rendbe rakni… “ép testben ép lélek”-el indultam, heti 7 edzés és csak előre nézni, nem hátra. Majd szépen összeírtam egy bakancslistát: dolgok, tárgyak, események, emberek, célok, tervek….már nem volt senki akinek megfeleljek, úgy éreztem megtehetek bármit!

Első felindulásból vettem egy nagymotort, mert hát csak pasi vagyok… , aztán beiratkoztam a helyi thai-box klubba, ami szintén régi vágyam volt. Elkezdtem “upgradelni” a német tudásomat egy magántanárnál, majd persze jöttek a kirándulások, utazások, bulik , új ismeretségek…  Azt éreztem , hogy ahogy kiléptem a komfortzónámból, kinyílt előttem a világ! Tudtam , hogy ha becsukódik egy ajtó, majd kinyílik másik, de itt annyi ajtó nyílt ki , hogy két élet is kevés lett volna. Új dolgok, új érzések és mindeközben úgy éreztem én magam is megújultam és ez egyszerűen jó volt! A környezetem reakciója is érdekes volt, azt láttam, hogy mindenki szemében ott volt a csillogás amikor beszéltünk. Ekkor értettem meg, hogy a legtöbb ember bele van fásulva a sablonos kis világába és szívesen cserélne velem valahol ott legeslegbelül, de az árat persze senki nem fizetné ki érte. Normális ember hogyan is fizetné? Egy sok műfajú film lett az életem, melybe belenézni, egy kicsit azonosulni velem mindenkinek izgalmas dolog, ám a főszerepet már senki nem vállalná. És hogy a kérdésre is válaszoljak, jó két éve kezdődött az én új életem, nagyjából azóta vagyok fent a neten is.

Miért internetes társkeresőn?

Amikor elkezdtem ismerkedni, egyértelmű volt számomra, hogy a neten is meg fogom próbálni. Hiszen ennél egyszerűbb dolog a világon sincsen! Csak bepötyögöd az elképzelt személy fizikai adatait, megadod hogy ne lakjon túl messze, begépeled az egyéb kitételeket,  nyomsz egy “enter”-t majd szépen válogatsz a kb 386 találatból. A legjobb 20-nak írsz, megvárod a válaszokat,  akinek te is tetszel azokkal levelezel, majd akivel a leginkább megvan az összhang, azzal találkozol és készen is van a “boldogság” nevű süti!  Jó étvágyat! 

Milyen tapasztalataid vannak?

Az egész szingliség egy nagy hullámzó érzelmi tenger. Egyszer őrülten vidám és feldobott vagy, máskor pedig rád tör a magány, a reménytelenség ami nagyon nyomasztó tud lenni. Ez nagyjából átültethető a netes keresgélésre is. Van hogy 3 lánnyal levelezek egyszerre és van hogy 3 hétig a kutya sem szól hozzám. Így két év után azt kell mondjam, a netes társkeresés egy átverés, egy illúzió! Néhány képre helyezi az ember a véleményét, ami csak részben állja meg a helyét. A legfontosabb dolog azonban nem jön át a monitoron, ezek pedig a rezgések. A rezgések pedig kihatnak az agyban lévő “döntést hozó mikrochip”-re és ezáltal borul az egész. Például van egy lány, aki a képeken mondjuk egyáltalán nem tetszik, viszont ha az életben találkozok vele,  megmagyarázhatatlanul “van benne valami” és beindul a vonzalom. Természetesen ez fordítva is igaz.  Ugye ugye… ” a nézése meg a járása…” 

Mennyi energiát fektetsz (pénz, idő) a neten való szerelemkeresgélésre?

Ha valamit el szeretnék érni az életben, általában nagy energiákat mozgósítok az ügy érdekében. Nincs ez máshogy a szerelem keresgéléssel sem. Több oldalon is regisztrálva vagyok, prémium előfizetőként amik úgy pár havonta megújítást igényelnek, szóval ha saccolnom kellene, havi 5-10 ezer Ft lehet a regisztráiós díjak összege. Eleinte volt, hogy éjszakákat leveleztem, keresgéltem, ebbe már belefáradtam és ma már inkább csak “szétnézek” vagy válaszolgatok, ez napi összesen max fél óra. Kivétel ha ismerkedésbe “bonyolódom” mert akkor a napi kommunikáció sokszor 1 percre bővül ami kitehet összesen 1-3 órát is. A mielőbbi személyes találkozó híve vagyok.


Nem úgy tűnsz, mint akinek a végső esélye az, hogy itt találjon párt, mi vitt a regisztrációra?

Köszönöm, ezt bóknak vettem még ha nem is annak indult. Szóval időhiány, kíváncsiság és persze ésszerűnek is tűnt a netes keresgélés. Mivel horoszkópom “szűz” , a racionalitás nálam igen előtérben van, a matekkal is jó barátságban voltam mindig is, szóval úgy éreztem , hogy több lányból nagyobb eséllyel találom meg azt akivel boldog lehetek. Persze már kezdem kapisgálni, hogy a szerelem az bizony nem matematika.

Mi a helyzet a virtuális világon túl? Milyen klasszikus ismerkedési lehetőségeid vannak?

Voltam lent nemrég a kisboltban, de hiába köröztem fel s alá, senki nem akarta nekitolni a bevásárlókocsiját az enyémnek. Viccet félre téve, alapjában nyitott szemmel járok a világban és már vagyok annyira erős és bátor, hogy ha megtetszik egy lány, bárhol megszólítom. Persze ez igen ritka eset és hát bevallom a legtöbbször eredmény nélkül maradok, mert vagy nem jövök be, vagy van valakije, vagy csak egyszerűen nem akar ismerkedni stb….de nem tudnék úgy éjszaka nyugodtan lefeküdni, hogy még csak meg sem próbáltam. Bulikban nyitottabbak az emberek, én inkább a szabadtéri rendezvényeket részesítem előnyben mert ott lehet normálisan kommunikálni is.

Találkoztál már valakivel/valakikkel? Ha igen lett belőle valami? Ha nem miért nem?

Igen, két év alatt már előfordult. Ebben a rovatban nagyon sokat tudnék mesélni, de azt hiszem most nem teszem. Sok randin túl vagyok, szeretek beszélgetni emberekkel, szeretem figyelni őket, a reakciójukat, kitalálni a gondolatukat, meghallgatni a véleményüket. Ha vonzó egy lány, akkor különösen izgalmas ez a dolog, de fontos, hogy érezzem, én is érdeklem őt! Az én randijaim általában nagyon laza stílusban zajlanak. Megfigyeltem, hogy a lazaságom átragad a másik személyre és jobban megnyílik és oldottabb lesz a hangulat közöttünk és szinte az összesre elmondhatom, hogy mindketten nagyon jól éreztük magunkat, függetlenül attól , hogy lett e belőlünk valami vagy sem. Fontos számomra a humor, a jókedv szerencsére többször is sorba álltam amikor ezeket osztották.
Lett e belőlük valami ?  Volt egy éjszakás kapcsolatom is igen, bár pont ezzel a lánnyal tudtam volna elképzelni az életem, és volt pár hetes is, pár hónapos is és volt akivel azóta is amolyan jó haveri viszonyban maradtunk. Az elején mindegyik kapcsolat(ka) jól indul, aztán jönnek a gondok, amiket vagy nem tudunk, vagy nem akarunk megoldani, mert rájövünk hogy mégsem egymást keressük.

Mennyire csak szexrandi kereső és mennyire komoly? 

A neten sokféle ember sokféle dolgot keresgél. Mindenre van alternatíva.  Bár közhely, de én is a boldogságot keresem. Egyetlen lányt szeretnék, hosszú időre akivel testileg lelkileg nagyon egymásra vagyunk kattanva, nem pedig sokat rövid időre. Sajnos ez nem “kívánságműsor” és az ember nem is igazán “keres”, hanem inkább csak “talál”. Aztán eldönti, hogy a “találat” mennyire felel meg neki és mit szeretne vele/tőle. Azt gondolom hogy az emberek az első randi után egyből tudják, hogy mit akarnak a másiktól. Az a korrekt, ha ezt el is mondják a másiknak és e szerint lépnek tovább. Nyilván van az a pont az ember életében, amikor “inkább történjen velem valami, mint ne történjen semmi” elv alapján hozunk meg döntéseket…és bár tudjuk, hogy az illető nem az akit 100% ban keresünk ennek ellenére mégis belevágunk a dologba, mert ugye egy kapcsolat is változik és ki tudja hogyan alakul? Sok ilyen van és ez szerintem ez nem elítélendő, de az a korrekt, ha informáljuk a másikat a hozzáállásunkról.

Milyen profilok jönnek be, mit nézel a nő adatlapján? Csak a külsőt vagy azt is mit ír? Mi az amitől menekülsz ha meglátod? Valami vicces, vagy kínos, vagy kínosan vicces sztori?

Számomra fontos a külső, tehát ez az első, a képet pedig konkrétan pixeljeire szedem! Fotós vagyok, általában jól leszűrök dolgokat képekről. Nekem minden pixel beszél és hogy őszinte legyek nem is szeretném elárulni hogy mit nézek egy képen, legyen ez az én titkom!  
Mitől menekülök? A “napszemcsis” profil képektől! A szem a lélek tükre, akinek már az elején takargatni valója van, az nekem nem jelent jót. Szeretem az állatokat de édesanyám arra tanított, hogy ha ránézek egy kutyára, azonnal mossak kezet!  Szóval nálam az “állat a lakásban” , ne adj Isten “puszilkodós állatos” képek szintén nem nyerők. Nem kedvelem az “ember a tájban” (síelős, kirándulós stb) képeket, mert nem közvetít semmit. Szintén “gyanúsak” a fekete fehér képek, a profi fotós által készített agyonretusált műtermi képek.  “Nem szeretem” kategória a konditeremben készített képek, a túl kihívó “szexinek” gondolt “fotók” stb. Szeretek viszont facés adatlapokat böngészni, inkább  sok egyszerűbb képből próbálok összerakni egy egy jellemet. A képek tehát fontosak ahhoz, hogy úgy döntsek: érdekel. Ezután az adatlapon lévő leírás jön,ami szintén fontos és szintén sokat mesél akkor is ha van és akkor is ha nincs.
Kik, mik jönnek be? Sajnos ez az új életem kicsit “meghülyített” engem és visszadobott az időben, újra “huszon-harminc-xnek” érzem magam, ami nem baj, az viszont, hogy ehhez a korosztályhoz is vonzódom, már megnehezíti a boldogságom felé vezető utat, pláne ha hozzáteszem, hogy két gyerkőc -bár nem mindig velem vannak-  is szeretne “résztulajdont vállalni belőlem”. El lehet ítélni ezért, de a vonzalmakat és az érzéseket mi csak kapjuk és kiközvetítjük. Szóval nekem ez a korosztály jön be, a profilja pedig legyen tartalmas, színes, pozitív! És könyörgöm írjon helyesen!
A kínos vicces sztoriknak itt megint csak kevés a hely. Mesélhetnék a két negyvenesről akik egy “édeshármasra” invitáltak, kaptam már felkéréseket kereskedelmi TV műsorban való szereplésre, jött levél homoszexuálisoktól is, de az is az értékrendemen kívül áll amikor tizenéves lányok küldenek nekem szexi fotókat magukról ismeretlenül. Futottam bele alkoholfüggő nőbe és volt hogy 500 km-t utaztam egyetlen éjszakáért amikor tudtam hogy nem lesz belőle több de reménykedtem hogy hátha.. Hihetetlen, de megtörtént velem, hogy 2 hetes üzenetváltás után érzelmileg valóban közel kerültünk egymáshoz egy lánnyal, találkozáskor viszont nem ugyanúgy rezegtünk, így a szerelem helyett ismét csak a csalódás jött, és persze az újabb tapasztalat megszerzése…
Hiszek a sorsban és hogy a dolgok mindig valamiért történnek. Csak néha nehéz mert úgy érzem én a lehetőségeimhez képest mindent megteszek és mégsem kapok semmit érte. Volt, hogy kiborulva ordítottam az ég felé hogy “miért csináljátok ezt velem? ”  de nyugi, nem őrültem meg, csak bizonyos helyzetekben nehezen viselem a sikertelenséget.
Összességében elmondhatom, testileg és lelkileg is sokat erősödtem és nem tudom , hogy hová sodor az élet, de ha egyszer öreg koromban leülök egy jó pohár borral a kezemben a kandallóm elé és végig gondolom az életem, talán még egy szolid mosoly is megjelenik majd a szemeim sarkában miközben életem filmje pereg előttem….

Köszönöm szépen !

Nagyon szívesen, remélem tudtam érdekeset vagy újat mondani annak aki most ismerkedik a netes társkeresős világgal. De minden természet kedvelőnek “ajánlanám magamat” , azaz a természetfotós weboldalamat, ez a gmiklos.hu .  
Ki tudja, hátha pont ez lesz az én “bevásárló kosaram” .


 
 
 
 
 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. encibab says:

    Egy tönkrement párkapcsolat után gyakran “menekül” az ember internetes társkeresésbe. Hajtja a kiváncsiság, a magány, a csalódás és még ezer féle ok. Sokszor “véresen komolyan”, sokszor csak játékból ismerkedik, annak reményében, hogy talán közben megleli a következő nagy “Ő-t”. De ez egy nagyon “nehéz játszma”. Igazi “zsákbamacska”. Van aki őszintén “feltárja” szívét-lelkét, van aki “kegyes hazugságokkal” leplezi a valóságot, de mindenki keresi-várja-hajtja a lehetőséget,hogy párra találjon. Van akinek ez csak néhány órát jelent, van aki egy életre szóló kapcsolatot keres. Hallottam már olyat,hogy valakinek sikerült interneten keresztül, sokaknak nem…Személy szerint én a társkeresésnek ebben a formájában nem hiszek. Szükség van arra a “pluszra” amit az “élet” ad. Egy pillanatra, egy illatra..egy mozdulatra…amire felnyitja az ember a szemét és kiváncsivá teszi.
    De soha nem lehet “erőszakosan” , “mindenáron”….keresni. Az “igazi” mindig “magától” jön, csak nyitottnak kell lenni. Lehet, hogy nem fog megfelelni az általunk elképzelt elvárásoknak és mégis ettől lesz az igazi…


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!