SoulStriptease

Ők Dubaiba mennek nyaralni, én a híd alá

Egy érdekes, és elkeserítő levelet kaptam egy olvasómtól. 

“Kedves kisdoro!

Először is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok Neked! Sajnos az én ünnepem nem sikerült túl fényesre.  

Egy kis cégnél dolgozom, azaz dolgoztam, részmunkaidőben. Sok szempontból kényelmes de, valljuk be,  a netto hetvenezres fizetésem, úgy, hogy egyedül nevelem a gyerekeimet, nem túl sok. Viszont ennek is örültem, mert sok-sok hónapig nem volt munkahelyem, és amikor felvettek, akkor szó volt róla, hogy talán idén, ha bővül a cég, akkor szóba jöhet nyolc órás munka, rendesebb fizetésért. Ahogy teltek múltak a hónapok, már kezdtem sejteni, hogy nem ez lesz a munkahely, ahonnan nyugdíjba megyek, de mivel mindenki az én bérem több, mint dupláját viszi haza, így az egyik főnökkel beszélgetve, mondta, nem az én bérem a legnagyobb problémájuk, és szólnak időben, ha elbocsájtásra kerül a sor. 

Hetek óta a kolléganőim azt beszélgetik ebéd közben, hogy ki hova megy nyaralni. Ilyenkor mindig hatalmas gombóc lesz a torkomban. Egyiptom, Dubai, Horvátország, Olaszország, és sorolhatnám az úti célokat. Én választhatok a járda szigetek, és a tengeri part közt, mert kb azzal is sakkozom, hogy épp melyik számlát fizessem be, hogy legyen áram, gáz, tv. Oké, igen, én vagyok egyedül az egész cégnél, aki egyedülálló, mindenki kétkeresős családmodellben él. 

Csütörtökön szabira mentem, a gyerekeknek szünet a suliban. És kaptam egy üzenetet az egyik főnöktől, hogy beszélnünk kell. Ha pasi vagy főnök ilyet mond, ott már tudom, hogy gáz van. És leültünk egy padra beszélgetni. Elmondta, hogy nem az én hibám, de május 1-el vagy 15-el meg kell válniuk tőlem. 

Tartottam magam, és nem sírtam el magam, hogy ba..meg, nem kiabáltam, nem hisztiztem, de belül szinte felrobbantam. Összeomlottam, apró pici darabokra. Kétségbe estem. Haza felé mosolyt varázsoltam az arcomra, ezt az ünnepet fogcsikorgatva végig kell csinálnom, a gyerekek nem kell, hogy észrevegyék mi történt.

Éjjel nappal kattog az agyam, írom az önéletrajzokat, zaklatom az ismerőseimet, hátha valaki tud valamilyen munkát. Ha még egyszer több hónapig nem lesz munkám, teljesen csődbe megyünk, az előző ilyen állapotnál feléltük minden tartalékunkat, és nemhogy egy Balatoni nyaralásra nem futja, de mehetek a gyerekekkel a híd alá, mert néha a végrehajtóval is levelezek. De ha nem lesz munkám, akkor már nem csak levelezni fogok vele, hanem be is csenget. Akkor nekem annyi.

Remélem másnak nem így teltek az ünnepek. Köszönöm, hogy kiöntettem a bánatom! Üdvözlettel: …Zita”

Ebben a helyzetben nehéz tanácsot adni, csak a lelket lehet tartani az emberben, legalábbis nekem eddig terjed a kompetenciám.

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a kisdoro közösséghez a Facebookon!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!