Különc királylány

A különc királylány

A királylány ült és töprengett. Töprengett az élet nagyon nehéz és bonyolult kérdésein, mint a genderelmélet, a gazdasági világválság, a hajléktalanok problémáján, a gyermekbántalmazáson. Igazából a legnagyobb kérdés ami mégiscsak az ő csillámpónisszivárvány lelkét foglalkoztatta, hogy hogyanis találja meg az ő királyát.

Immáron eljött a negyedik, vagy ötödik tavasz, amikor zsongott az élet, a rügyek fakadtak, a madarak, bogarak párt találtak, de ő még mindig csak egyedül volt. Egy jósláshoz értő ismerőse egy átmulatott éjszakán azt mondta, hogy a negyvenedik születésnapján megtalálja a királyát, de addig éli a független királylányok vidám életét. Ez már négy éve volt.

Az eltelt időszak alatt királylány élte a mindennapokat, bulizott a többi királylánnyal, flörtölt, ismerkedett. Ismerkedett békákkal, akik a csókok ellenére sem lettek királyfiak. Ismerkedett parasztokkal, kertészekkel, nős királyokkal, töketlen hercegekkel. Akadt néhány igen remek példány is, akikkel megismerkedett, de ők messziről jött legények voltak, és ahogy jöttek, úgy mentek is, némi jó érzést hagyva maguk után. 

És ismerkedett önmagával. Négy év alatt megjárta a poklot és a mennyországot. Megélte, hogy kiürül a kassza, s megélte, hogy csupa jó dolog történik. A négy év elején próbálta bizonyítani önmagának, és mindenki másnak, hogy ő nő, ízig vérig nő. Emiatt belement méltatlan helyzetekbe, de történt valami. Találkozott egy hercegecskével, akivel jó érezte magát. De a jó érzés után vette a cipellőjét és lelépett. Egy kalandos éjszakán hetek múlva megint összefutott a hercegecskével. És vágyott rá, hogy a jó érzés megint megtörténjen. De helyette valami más történt. Tragédia. És megint vette a cipőcskéjét, és megint lelépett. Hazafelé bandukolva azon töprengett, hogy mit is akar. Békákat, hercegeket, vagy végre egy királyt. Arra már rájött, hogy nincs kétségbeesve az egyedülléttől, viszont az egyedüllét bogarassá, megrögzötté tette. Megtalálta önmagát. Nem érdekelte, hogy furcsának tartják, hogy furcsának tartják azt, ahogy öltözik, ahogy viselkedik. Szeretett kilógni a sorból. 

Látta maga körül a szomszédos hercegnőket, királylányokat, akik hosszú hajukat csavargatva bolondítják magukba a királyokat, erre ő levágatta a haját. Látta, hogy a szőke butuska szépségek minden ujjukra királyt húznak, erre ő vörös lett, és ahogy a szőkék az ujjukra  pasit húztak, ő nagy és csillogó bizsukat. Rájött, hogy van egy hobbija, amit nagyon szeret, és terveket kezdett szövögetni a hobbival kapcsolatban, hogy az legyen a hivatása, amit igazán szeret. 

Azért mélyen legbelül óriási izgalommal várta a negyvenedik születésnapját. Hetedhét országból összeverbuválta a legjobb képalkotókat, és képet csináltatott magáról, amit szerte küldött barátainak, hogy lássák milyen remekül van a negyedik x betöltésekor. A kép remek lett. Óriási tetszést aratott, és utána méltóképp meg is ünnepelte a jeles évfordulót.

Csak épp a tükörrel nem volt igazán kibékülve. A tükör kegyetlenül őszintén megmutatta, hogy ha leveszi a külvilág felé viselt mindenrendben álarcot, akkor ő valójában egy szeretetre éhes kislány, aki vágyik arra, hogy ne ő legyen a kemény királylány, hanem belesüppedhessen két erős kar ölelésébe. Csak épp az erősfüggetlen királylány álarc belé égett. Nem megy egyszerűen sarokba dobni. És őrlődik. Őrlődik, és egyre jobban falat épít maga köré, amit néha megpróbál áttörni, de olyankor a kiszemelt király falaiba ütközik. És ilyenkor rak még egy sor téglát a saját falához. 

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. PinkAnyu says:

    Kérlek királylány, dobáld le azokat az álarcokat, koronád igazítsd, és megtalálod azt a királyt!
    <3 Ölelés PinkMutti


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!