Különc királylány

Kedves Második Feleség!

Kedves Második Feleség!

 

 

Jött a szőke. Igen, jöhetett, mert köztünk már rég nem voltak rendben a dolgok. Talán mindketten azt akartuk, hogy vége legyen, talán úgy gondoltam, az, hogy gyerekei vannak többet jelent neki, mint hogy a saját far..a után menjen. Igen, homokba dugtam a fejem, és vigaszevő lettem, elhíztam, a mackónadrág nem rohadt le rólam. Azt írtad, hogy te megmutattad, hogy nem muszáj a gyerek mellett elhanyagolni magunkat. Én nem a gyerek mellett hanyagoltam el magam, hanem a férjem mellett, már nem nézett rám nőként, én nem viselkedtem nőként. Ez jó lecke volt mindkettőnknek, nekem legalábbis tuti. És talán neked is, te már tudod, hogy mit nem szabad elkövetni, tanultál az ex hibájából. És igen, az exek azért exek, mert hibáztak. És ebből te tanulhattál, hiszen a te válladon “sírta ki” magát, hogy mi vezetett ahhoz, hogy az előző kapcsolat nem működött. Ezek az információk beépülnek, beépülhetnek, és tehetsz ellene, hogy nálatok ez ne így legyen.

Nekem speciális az exférjem olyan szempontból, hogy bár állítása szerint én kergettem a szőke karjaiba, és én tehetek mindenről, pont valamelyik nap, a kicsi felvételijén elhangzott egy mondat, amit bár viccesnek szánt, de én nem igazán tartottam annak. A gyerek osztálytársának nem volt ott az édesapja, mert 10 napos korában otthagyta őket, a kórházból, az üres lakásba mentek haza. Erre exem megjegyezte, hogy “okosabb volt, mint én”. Szóval speciális, hiszen úgy érzi, hogy nem csak engem hagyott el, hanem a gyerekeit is. Nálunk soha nem azért volt vita, hogy én nem engedem el a gyerekeket a láthatásra, inkább azért hisztiztem, hogy vigye el őket. Ezt ők úgy reagálták le, hogy ezzel beleszólok a magánéletükbe. Hát igen, csak épp akkor már a negyedik hétvégét variálta át, hogy nem akarja látni őket. Persze az én magánéletem sérthetetlen, ők ezzel nem szóltak bele az én életembe, a gyerekekébe sem… Mint ahogy azzal sem, hogy abba az utcába költöztek, ahol én lakom, immár 39 éve. Ha kiléptem az erkélyemre, akkor az ő hálószobájuk ablakára láttam. Akarva akaratlanul, így a muskátlijaim kipusztultak, mert ha virágot locsoltam megkaptam, hogy utánuk kémkedem. A szőke 50 kilométernyire lévő városban hagyta a gyerekeit az apjuknál. A nagy már nagy volt akkor amikor váltak (ami egy időben zajlott a mi válásunkkal), akkor a nagyfiú már egy harmadik városba költözött egyetemi tanulmányai miatt, viszont a kicsi akkor nyolc éves volt, mint az én kicsim….. Szóval a szőke elhagyta a gyerekeit azért, hogy az én exemmel éljen kettesben, ami kétségkívül kényelmes megoldás volt mindkettejük számára.

Igen, valahol kurvára irigy voltam, hogy élik az életüket, miközben én ápolom a két gyerek lelkét, testét, próbálom a saját lelkemet is rendbe szedni, mert ha velem gáz van, a gyerekekkel is. Nem ment mindig tökéletesen, nagyon nem. Az, hogy körömvágás nélkül mentek át, hogy nem volt levágva a hajuk, nem volt aláírva az ellenőrzőjük, hogy kifutottam a költségvetésemből, hogy nem vasalt alsógatyát pakoltam a szatyorba, mind mind felróható nekem. És fel is lett róva. Mint ahogy sok minden felróható, és fel is lett emlegetve. Igen, mind mind igaz volt. És mivel a kisebbik gyerek az apjánál is felesleges lett, így ideköltözött két év után. Egy iskolába a gyerekeimmel sikerült beíratniuk, amit nem értettek, hogy számomra ez miért kellemetlen. Mivel az én fiaim gyalog jártak, járnak iskolába, és épp szakadt reggel az eső, és a házunk előtt vitték minden reggel ugyanabba az iskolába a gyereket kocsival, így felhívtam az apjukat, hogy el tudnák e vinni az ő gyerekeit is. Jött a válasz, hogy a szőke lelkének nem tenne jót. Ugyanaznap délután egyszerre értünk oda a gyerekekért a suliba. Kedvesen mosolygott. Meg tudtam volna fojtani. Ehelyett lesütött fejjel elmentem mellette. Mint a filmekben, lejátszódott a szemem előtt, ahogy rávetem magam, és addig tépem a haját, amíg egy szál is van a fején, csak, hogy a lelke ne sérüljön még jobban, mert ugye nekem erre is tekintettel kell lenni, így nem ezt tettem.  Aztán három-négy hónap után visszaköltözött az apjához a gyerek. A volt férjem úgy kommentálta, hogy túlzottan alárendelt az anyja mindent a gyereknek, és ezt nem bírta elviselni. Szóval győzött az egoizmus, és a szőke megint lemondott a gyerekéről…..

Mentségemre legyen mondva, egy évben temettem el apámat, és még ugyanabban az évben el is váltunk. Vitt mindent, pénzt, bútort, kocsit, mondván ő tartott el idáig. Igaz, hogy jól keresett, és ha nem az ő karrierje épült, hanem az enyém, akkor én felmondtam, mondván az a fontos, hogy neki nyugodtak legyenek a felfelé vezető lépcsők. Igen, itt csesztem el. Amit most már tudok, akkor nem igazán tudtam, hiszen amúgy is hülye voltam mindenhez, és beszédképtelen, és idióta és minden ami szitok lehet egy nő felé. És egy nagyon fontos, nekem nem volt kinek a példáján tanulnom. A családunkban mi voltunk az elsők, akik váltunk, elszeparált mindenkitől, elkoptak a barátok, az ismerősök, nem láttam tönkrement házasságokat, csak éltem egyben, és nem tudtam kitől segítséget kérni. Egy beszélgetés volt anyósommal, amikor elmondtam, hogy gáz van. Erre két dolgot kaptam, egy nyakláncot, mert épp vásároltunk, és egy tanácsot, hogy ne váljak, a gyerekek miatt. Ez volt májusban, szeptember végén, október elején jött az, hogy válunk, és az exemnek mondtam, beszéljen az anyjával, mert még ott csengtek a szavai a fülemben, a gyerekek miatt ne. Addigra változott a véleménye, örömtáncot járt, és szította az  amúgy sem békés fiát ellenem, nem nézve a gyerekeket. 

Kicsit csaponganak a gondolataim, ezért ne haragudj. Szóval karrier. Te készen kaptál egy életet, egy férfit, aki mellett, lehet, hogy ha akkor ismerkedsz meg, amikor én, akkor elmész, én viszont felépítettem, formáltam, együtt nőttünk fel.  Ezt nem neked kellett végigcsinálni vele. Mire te megismerted lett kocsija, munkája, lett hol laknia, és igen, mondhatod, hogy ő tartott el.  Csak épp nem te menekültél otthonról akkor amikor valami zűr volt odabent a munkahelyén, amikor feszült volt, mert vizsgázik, nem te mentél sétálni 40 fokban, két gyerekkel, hogy ő pihenni tudjon. És ez az, amit ő is, és mindenki elfelejt. Nem téged nyomorított meg lelkileg, hogy már egy 2000 forintért magadnak vett cipő miatt lelkiismeret furdalásod lett. Igen, mondhatod, hogy miért nem a saját lábamon álltam, akkor nem ez lett volna. Én 22 éves voltam, amikor megismerkedtünk. 24 évesen már anya voltam, 27 évesen, pedig már két gyerekem volt. De mivel ő dolgozott, elég érdekes időbeosztásban, így, ha esetleg nekem is lett olyan munkám 30 évesen, pályakezdőként, ami mellett a család nem működött, evidens volt, hogy én nem dolgoztam tovább, így 36 évesen, kihúzva alólam talajt, családot, pénzt, kocsit, lelkileg összetörten, megtiportan, egyedül két gyerekkel nem én voltam, vagyok a munkaadók vágyálma. Viszont a gyerekek nőnek. Nálunk a nagy is a kicsi is sportol. Csak a tagdíj 22000 forint egy hónapban. A nagy már meccsekre, kupákra jár. Egy egy hónapban, ha csak a tagdíjat, az utazásra, kajára ( csak az, amit csomagolni kell) kb 50000 forint megy el. Ebben az összegben még nincs benne, hogy napi ötször eszik, mivel este van edzés, így gyakran 10 tojásból van vacsora, még nem ment moziba barátaival, nem vettem neki egy pólót, cipőt, kabátot, alsógatyát, zoknit. (nem, nem “ájfon”, nem, nem 35000res cipőt)…. 1000 forint útiköltséget kell adni neki, plusz a kaja egy napra, és mivel hazafelé megállnak valamelyik gyorsétteremben így arra is kell pénz. Volt, hogy már nem volt itthon pénzem, és az apjától kért, aki nem adott neki, mondván, mire való anyád, és amúgy is fizetem a gyerektartást. Csak épp ilyenkor nem velem babrál ki, hanem a gyerekével. A kocsijára többet költ, mint a két gyerekre….És ez csak a nagy. A kicsi még nem jár meccsekre, csak az edzés van.

És mivel szerencsére nem 1,2 átlaggal végeznek a suliban, így most eljött a gimnáziumi felvételi ideje. Könyörögtem, hogy találjunk egy angol tanárt, és igen azért is, hogy felezzük meg a költségeket, mert egyedül nem tudom kifizetni. Nem sikerült megállapodnunk. Lett egy magyartanár aki segített a felkészülésben, írt is egy 41 pontos magyar felvételit, matekból amúgy sem rossz a feje, így 39 lett. Épp az autószerelőnél volt, amikor meglettek az eredmények, persze felhívtam. A szerelő felesége közös ismerősünk, aki utána mesélte, hogy elbüszkélkedett, hogy milyen jót írt a gyerek, mire a szerelő megveregette a vállát, hogy sokat tanultál vele, biztos azért…. De most az ex tudja osztani az észt, hogy ne abba a gimnáziumba menjen, ahová a gyerek szeretne, hanem egy másikba, ahová viszont nem akar menni a gyerek.

És jön a ballagás. Hidd el, hogy én sajnálom a legjobban, hogy nem lesz nagy közös családi vacsora, hogy lesz egy ebéd az egyik családdal, és egy vacsora a másikkal. És ez lesz a középiskolai ballagásán, és ez lesz a talán az esküvőjén is. Nem miattad, hanem miatta. De mivel egy család így a szőke sem leszel részese ennek. És igen, ezért mérhetetlenül mérges vagyok, mert hogy várjak támogatást egy olyan nőtől, aki egy faszért az ex férjemért elhagyta a saját gyerekeit. Három éve váltunk, négy éve vannak együtt. Azt már megtanultam, hogy ha köztük jó a viszony, akkor kb velem is normális a hangnem. Az első hétvégét igen megszenvedtem. Szörnyű érzés volt egy tök idegen nőhöz elengedni a fiúkat. Mert bemutatva nem lettünk egymásnak. A takaróm alatt zokogtam egész hétvégén, hogy most apa és a nő, és a gyerekek…. mi van, ha úgy  érzik a fiúk, hogy ő jobb? Aztán túl lettünk ezen. Rájöttem, hogy a nagynak marhára mindegy, hogy van e a szőke vagy nincs, viszont a kicsinek fontos, hogy ki van az apja mellett, és rájöttem arra, hogy neki is könnyebb, ha jóban vannak, mint ha gyűlölné. Mondjuk az  elején sikerült annyira elkápráztatni a kicsit, hogy mennyire szereti az apját a szőke, hogy a saját fiait is el tudta hagyni miatta. Lassan rájött, hogy ez azért nem így van, mert megkérdezte, hogy ugye én nem hagyom el őket, hogyha találok egy férfit…. Nem, nem hagyom el őket.

És nem tudom, hogy én leszek e második felség. Tudom, hogy nem könnyű egy gyerek életében a második anyának lenni. Tudom, hogy nem könnyű egy hétvégén jópofát vágni a két gyerekhez, aki nem a tied. Tudom, hogy én rengeteg hibát követtem, követek el. Én nem várom el, hogy ne szólj bele, én csak azt kérem, hogy ne csak a hibákat keresd az első feleségben, főleg ne az anyában. 12 napig én nevelem, én kelek hajnalban, hogy edzeni menjen, én várom este kilenckor hogy hazaérjen az edzésről, velem beszéli meg a szexuális életet, velem beszéli meg a nőügyeit, én ápolom a lelkét, én mosok főzök takarítok rá, ruházom, tanulok vele, megyek meccsre, templomba, szülői értekezletre, egyedül. Mindezt duplán, hiszen két fiam van… Nem párban, nem egy férjjel az oldalamon. Neked van két napod az életükben egy héten. És igen, akkor szeretném ha te is és a mostani párod, a gyerekek apja is tiszteletben tartaná, hogy a 12 napon milyen programjaik vannak, és hogy milyen az életük. Ez nem úgy van, hogy van 12 nap amikor van egy megszokott menetrend, aztán azon a kettőn pedig teljesen más. Amikor veled vannak, igenis kényeztesd el úgy, mint én azon a másik 12 napon. Vedd, vegyétek figyelembe az időbeosztásukat, a táplálkozási szokásaikat, a társas kapcsolataikat. A tesco gazdaságos pizza nem ebéd. Kéthetente sem. És nem hiszem, hogy olyan rohadt nagy feladat lenne három szendvicset megcsinálni neki, ha utazik. És igen, mi nem akkor nyaralunk, amikor akarunk. Mi akkor tarunk szünetet, ami kb egy hónap, ha nincs nyári alapozás, ha nincs napi hat-nyolc óra edzés. Tudom, szar ügy, és ehhez neked, nektek is alkalmazkodni kell, kellene.

Hidd el, nem könnyű elengedni őket, akkor sem, ha tudom, hogy jó helyen vannak. Soha nem kérdezem meg őket, hogy mi volt nálatok, nem is igazán mesélnek róla, rólad. Ha hazajönnek bevonulnak a szobájukba, és egy óra alatt visszazökkennek az itthoni létbe. Ami lehet, hogy nem tökéletes, nagyon nem az, van hogy oltári nagy kupi van, van, hogy csillog villog minden. De ez van. Lehet, hogy te sokkal jobb vagy, mint én, viszont egy dolgot megtanultam, lecserélhető. Mint ahogy én is le lettem cserélve rád. Remélem te tanulsz az én elkövetett hibáimból, mert nem lenne jó egy harmadik, negyedik feleségnek is belépnie a gyerekeim életébe. Engem nem kell szeretni, nem kell velem beszélni, én csak azt szeretném, hogy ha nem a hibákat keresnéd, hogy igenis biztasd az apjukat arra, hogy törődjön a saját gyerekeivel. Te addig leszel az életükben, amíg az apás hétvégék fent állnak, ahogy nőnek, egyre ritkábban leszel velük. Ez egy átmeneti állapot. Amit igenis hiszti nélkül át kell neked is vészelni. Nem vagyok ellenség, sem ellenfél. Nem véletlenül vagyok ex feleség. Van a válási papírokban egy mondat. A visszatérés szándéka nélkül. Senki nem akar visszatérni, előröl kezdeni, felmelegíteni…. ha a nőt nem is, de az anyát tiszteld bennem.

 

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Orihime says:

    Nem akarod beküldeni ezt a sztorit a Bezzeganyára? Sok tanácsot kaphatnál, anyagi kérdésekben is. Szerintem meglehetősen érdekes (és szomorú is) ez a történet, mások is tanulhatnának belőle.
    De te jól csinálod, csak így tovább! 🙂

  2. Agyatlan Vadkan says: (előzmény @Zsuzsanna Éder)

    A családjog és egyáltalán a jog változásait jogász legyen a talpán aki naprakész benne!!-:))Házassági szerződés-a legjobb megoldás!Egyébként mint írtam a hozott,kapott,örökölt vagyonelem SOSEM LESZ KÖZÖS!Az átlag elég ha ennyit tud!Válásnál ügyvédre ne sajnálja a pénzt senki!Szép délutánt!

  3. Agyatlan Vadkan says: (előzmény @kisdoro)

    Egy válásnál nincs lelki nyugalom és szóbeli megállapodás!Ami az enyém,csak az enyém és punktum!A szóbeli megállapodás az 50 éve még szerződésnek számított!De a mai világban egy kalap kakit ér!Ügyvéd által megfogalmazott és aláírt megállapodás a mérvadó!Kívánok minden jót és sok boldogságot!

  4. Kedves! Nem azon nyűglődök, hogy visszajöjjön… Hanem, hogy apa legyen…. Az, hogy már nem működtünk férfi és nőként nem jelenti azt, hogy neki nem kell apának lennie…

  5. Ferenc Schidlik says: (előzmény @Ferenc Tóth)

    Szerintem pedig nem nyűglődés hanem polémia.

  6. Ferenc Tóth says:

    Ennyi nyüglődést, mint ebben a cikkben???!!!! Minek elment és annyi, nem jön vissza, nem most kellett volna meggondolni. Ezek a tipikus női értelmetlen körök, minek? Az élet megy tovább azzal kell foglalkozni!

  7. hát igen, velem is gond van, volt, az önértékelés teljes hiánya….

  8. két fiam van, ha minden jól megy, két menyem lesz

  9. Mohácsi Veronika says: (előzmény @kisdoro)

    Jajjjjjj… Ha egy nő, egy ANYA ezt írja: ” A takaróm alatt zokogtam egész hétvégén, hogy most apa és a nő, és a gyerekek…. mi van, ha úgy érzik a fiúk, hogy ő jobb?” – ott vele lehet a gond…

  10. Nem, nem vagyok szuperanya, sem szuperhős. Csak egy átlagos nő vagyok. Nálunk nem volt ordítozás, nem volt mindennapos veszekedés, de a csend, a ki nem mondott szavak jobban megmérgezték a kapcsolatot, mint ha néha kiveszekedtük volna a feszültséget.
    A nő, nem jött rá, hogy em egy férfi oldalán lesz nő, hanem önmagától, önmagáért, és amikor nem volt visszajelzés, hogy nő, már csak anya volt, akkor antinővé varázsolta magát….
    Az exfeleség, azaz én, úgy gondoltam, hogy a lelki nyugalom többet ér, mint a pénz. És persze hittem, hogy amit szóban megígért, hogy a gyerekek nevére veszi a lakást a kapott pénzből az úgy is lesz. Hittem, hogy jobb ember.

  11. Kell, hogy legyen kapcsolat, viszonylag emberi kapcsolat. Egymás múltjának részei vagyunk, a gyerekek, kutyák, macskák…. pedig össze kötnek bennünket. Hát igen a harag. Mindkét félben megvan. Az elhagyóban, és az elhagyottban egyaránt. Hogy ez mikor ülepszik le, az személyiségfüggő…..

  12. Ha tehetem nem politizálok, szerintem az alapvető emberi értékek elsilányosodása nem pusztán politikai kérdés…..

  13. Igen, fontos a jogi háttér, de a legfontosabb szerintem, hogy legyen valaki, akivel tudunk beszélni, akitől merünk segítséget kérni, hogyha úgy érezzük szükségünk van rá. És talán fontosabb lenne tisztelni a másikat, és értékként kezelni a családot, az emberi kapcsolatokat.

  14. Kedves András!
    Az élet sokszor cifrább történeteket kreál, mint egy egy újságíró. Sajnos nem vagyok sem pszichológus, sem újságíró. Abban igaza van, hogy lehet, hogy több mindent meg kellett volna tennem, de lehet, hogy nem csak nekem, lehet, hogy nem volt már kiért, kinek megtennem, azaz magamért kellett volna kiállnom, de erre kicsit túl későn jöttem rá…Két emberen múlik egy kapcsolat, nem elég, ha csak egy tesz érte.

  15. Ferenc Schidlik says: (előzmény @steve winston)

    már megbocsáss, de mi köze ehhez a politikának? Ha egy sok éves kapcsolatban nagy esélye van az elhidegülésnek, monotóniának. Hogy jön ide a politika, nem értem.

  16. Agyatlan Vadkan says: (előzmény @András Kiss)

    Ha valami nem működik,nem kell erőltetni!Jobb egy válás,mint a mindennapos ordítozás!Kár bármelyikből hőst csinálni!A nő is adhatott volna magára,igaz oltári csini feleséget is láttam a CSEREPADON!Lehet itt is az volt az ok:ha a f@sz feláll az ész megáll!Tanulságos a cikk!Viszont amit a volt feleség örökölt nem értem,hogy volt annyira idióta,hogy hagyta vinni a férjének!Hisz a hozott,kapott,örökölt vagyon SOSEM LESZ KÖZÖS!!!Szép napot!-:)))

  17. Mária Magdolna Nagy says:

    Mint exfeleséget , nagyon szíven ütött az írás. András Kiss, férfi módra leegyszerűsíti a helyzetet. Ha úgy lenne, ahogy írja, akkor a sok csodás nőt, aki sokat fektet, főleg külcsín karban tartásával a kapcsolatába, miért is cserélik le egy másikra?Az élet nagyon sokszor túlszárnyalja a képzeletet.54 éves voltam, amikor 20 éves házasságunk véget ért egy nálam sokkal fiatalabb nő . Azonban az új kapcsolat 1 múlva véget ért. Nem fogadtam vissza. A haragom elmúltával, úgy négy, öt évvel a válás után a közös kutyánk ürügyén kezdtünk újra beszélni.

  18. steve winston says:

    Nem ujdonság!Ez ma mindennapos dolog!Semmi sem szent,sem család,sem gyerek,sem feleség!Ez van,ezt hozta a gengszterváltás!

  19. Zsuzsanna Éder says:

    50-60% statisztikai válási arány mellett, semmiért ne hibáztassa önmagát a nyílt levél írója, megteszik azt mások helyette, kéretlenül is. Hogy lehet a “lecserélést” elkerülni? Sehogy. Viszont a házasságban, családalapításban gondolkodó fiataloknak ajánlott időben elsajátítani az alapvető család menedzselési ismereteket. Továbbá előre megismerni magyar családjogi törvényeket, nyomon követni a törvényváltozásokat. Hogy az évek múltán, tudatlanság okán, a felek egyike se kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe.

  20. András Kiss says:

    Biztosan van ilyen önző ember ferfiban es noben is, DE! Ha a kapcsolatba is Ennyi energiát beleölt volna az “utolsó” öt évben mint ebbe a levélbe lehet, a gyerekeknek meg mindig lenne apja.

    Ez egyebkent is csak egy újságíró/pszichológus által kreált történet…

  21. Ágnes Szűcs says:

    Nagyon jó írás! Nekem főleg az tetszik, ahogy az apafigurát leírja! Ez akkor is igaz a férfiakra, ha a gyerekei anyjával él. A nők is elhagyhat férjüket azért mert elege van a lelki megnyomorításból. Ilyenkor is ugyanígy viselkednek. Nem látják be hogy a gyereknek tesznek rosszat, csak azt látják, hogy a gyerekkel tudnak még egyet belerúgni az anyjukba. Az anyós is “jó” Tényleg igaz a fiús anyák 90 százalékára.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!