Különc királylány

kurtizánok, prostik…….

 

images

Kit tekintünk ma prostinak? Csak azt, aki hirdeti magát, aki kint áll a “türelmi zónában”? Azt aki masszázsszalonban dolgozik, felnőtt filmet forgat? Vagy azt is, aki “dubajozik”  a “menniamerikacastingrajárok” , a celeblánykákat is? És azt, aki gazdag férjet fog ki magának? Kit tartunk prostinak? Az emberek könnyen, gyakran lekurváznak bárkit. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ha lefekszel egy pasival azért vagy kurva, ha nem fekszel le vele, akkor azért. Mindenképpen kurvák vagyunk? Az a feleség, aki undorodva él házaséletet a férjével, viszont kap költőpénzt, kocsit, társadalmi rangot, az kurva? Belemegyünk mi nők, anyák egy ilyen szerepbe a pénz miatt? És mit várnak el a férfiak a pénzért cserébe? Csak szexet, vagy azt is, hogy feladjuk önmagunkat? Vagy eleve feladjuk magunkat, ha belemegyünk egy ilyen helyzetbe?

Az egész témakört átlengi a prüdéria, az álszentség, a politika, a bűnözés. Persze van némi romantikus vonulat, a lányok álma a “pritivumen” óta, hogy beléjük szeret a gazdag sármos kuncsaft. De van ilyen? Vagy ez is csak egy mese? Egy jól fizető iparág, ami az emberi vágyakra épül? De kinek fizet jól? És a lelkünket is eladjuk a testünkkel együtt. Megéri?

Jobb volt e az az idő, amikor el lehetett különíteni azt, hogy ki a prostituált, vagy jobb ez így, hogy elmosódnak a határok? Miért lesz egyre több fiatal lány prosti? Aki az egyetem, a főiskola mellett vállal ilyen munkát?

Kurvának tekinthetünk e egy nőt, aki független, párját keresi, de még nem találta meg az igazit, de neki is vannak vágyai, és nem pénzért, hanem a szexualitás öröméért  létesít kapcsolatokat? Nem egy állandó partnere van, alkalmi kapcsolatokkal éli túl a magányát?

Én még nem szexeltem pénzért. Egy viszonylagos anyagi biztonság miatt benne ragadtam egy kapcsolatban évekig. Nem sok hasznom lett belőle. Próbáltam belemenni olyan kapcsolatba a válásom után, ahol gazdag pasi kedvese lehettem volna. Annyi ismerősöm van, aki csak a pénztárcát nézi. Én ezt nem tudom megtenni. Én nem tudok traktor lenni, ha a pasi azt akarja, nem tudom eladni a szabadságomat, az értékrendemet. Oké, most mondhatja bárki, hogy persze, mert nem is vagyok 180 centi szőke hosszú hajú, plasztikbaba. Nem is szeretnék az lenni. Én prostiként tekintek ezekre a nőkre, akik ha nem is minden éjszaka bújnak mással ágyba, de függenek egyetlen férfi kegyétől, hangulatától. Igen, lehet azt mondani, hogy jobb egy BMW-ben sírni, mint a buszmegállóban, de megér egy autó annyit, hogy feladjam önmagam? Hogy parancsra szopjak, parancsra dugjak, nem pedig azért, mert megkívánom, mert akarom? Rémtörténetekben lehet hallani, hogy némelyik férfi hogy él vissza ezekkel a nőkkel. Hogy mindenféle szexuális fantáziát kiéli a nőn, és megalázó helyzetek tömkelegét teszi meg. Megéri egy fodrászüzlet, egy ékszer, hogy kitöröld a pasi fenekét, ha azt kéri tőled? És meddig éri ez meg? Meg lehet unni egy nőt, aki báb? Lecserélhető mindenki. És mi van, ha a “gazda” ráun a játékszerére? Hol folytatja a nő? Keres valaki, aki hasonlóan bánik vele, vagy új életet kezd, önállóan, szerényebb körülmények közt. Vannak nők, akik csak ezt az utat látják a pénzszerzésre. Lehet, hogy csak nem vagyok ennyire kétségbeesett helyzetben? Vagy kell hozzá gyomor, személyiség?

Én visszahoznám a bordélyházak világát. A piroslámpás házakat. Igen, tudom, hogy Hollandiában nőtt az embercsempészet emiatt, de szerintem egy átláthatóbb rendszer lenne. Lennék “madam” egy kuplerájban. Csak olyan lányok dolgozhatnának nálam, akik szabad akaratukból csinálnák. Valami hasonlóképp, mint a japán gésák. Ahová baráti társaságok járnának, ahová az apák elvinnék a a fiaikat. Lehet, hogy ez túl romantikus? Egy világ, mint a “molenrúzs”? Nehéz bársony függönyök, szivarfüst…. Fűzők, boák…. Tisztán, maffia nélkül… Naív vagyok…

penzenvettok

A prostitúció általánosan a személyi szabadság kiszolgáltatása fizetségért vagy befolyásért. Prostitúciónak nevezik a fizetség ellenében nyújtott szexuális szolgáltatást is. A prostituált szó a latin, “prostere”  igéből származik, jelentése: kiáll, árul, árulja magát. Nem különíthető el az általában vett prostitúciótól a kitartott szerető esete, aki elsősorban az anyagi támogatásért cserébe enged támogatója szexuális kívánságainak. A legfőbb különbség az, hogy a prostituált a szexuális szolgáltatásait több vásárlónak ajánlja fel.

Az ókor számos kultúrájában találkozunk a szakrális, valláshoz kötődő prostitúció jelenségével. A templomi prostituáltat az általa szolgált istennő időleges megtestesülésének tekintették, aki szeretkezés közben fizetővendégét is „isteni állapotba” emelte.

kis

A kurtizánok eredetileg női udvaroncok voltak, akik az uralkodók vagy más, nagy hatalommal rendelkező személyek szolgálatában álltak. Alapvetően kétféle kurtizán létezett. Egyrészről voltak Olaszországban a „corigiana onestra” vagyis az „őszinte kurtizánok”, akik értelmiségiek voltak. A másik típus a „cortigiana di lume”, akik a kurtizánok egy alsóbb osztályába tartoztak. Bár az utóbbiak is az átlagos prostituáltak fölött helyezkedtek el, az előbbi típus volt a előkelőbb és kedveltebb, ezért többé kevéssé egyenlően kezelték őket a nemesség női tagjaival. Ehhez a típushoz kapcsolódik leginkább a kurtizánság művészete.

Az őszinte kurtizánok általában tanultak és világi gondolkodásúak voltak, néha jobban is, mint az átlag felső osztály nőtagjai, gyakran előadóművészként, művészként is dolgoztak. Partnereik általában olyan tulajdonságaik alapján választottak közülük, mint a jó modor, a beszélgetés, az intelligencia, a józan ész és társasági kapcsolatok, csak úgy, mint a külső jellemzők. Az intelligenciájuk és személyiségük volt az, ami az átlagos nőktől megkülönböztette őket. Prostituáltak voltak abban az értelemben, hogy a szex a kötelezettségeik közé tartozott, de a prostituáltaktól eltérően a szex szolgáltatásiknak csak egyetlen darabja volt. Például elvárták tőlük, hogy jól öltözöttek legyenek, illetve tájékozottak a művészetektől a zenén át a politikáig bármilyen témában.

A Viktoriánus-kort megelőzően a kurtizánok tevékenységét különböző törvények korlátozták, illetve az is meghatározott volt, hol tölthetnek be társadalmi funkciókat. Egy-egy város túlzott vallásossága esetén gyakran kellett üldöztetéstől szenvedniük a kurtizánoknak, ami akár a boszorkányság vádjáig is fajulhatott. A 18. századig több esetben fordult elő, hogy egy kurtizánt, akinek akár királyokkal volt romantikus kapcsolata, jómódban és megbecsülésben élt, végül kivégeztek, majd nyilvános tárgyalásokon bűnösnek, hataloméhesnek bélyegezték, holott valójában semmi többet nem tett, mint egy király szeretője volt.

 

A prostitúció az emberi társadalomban ősrégi, amit megszüntetni az állam, és a társadalom is képtelen volt. Az államok tevékenységei arra irányul, hogy gátat vessenek a prostitúcióból eredő betegségek elharapózásának, a testi egészség veszélyeztetésének. Legtöbb helyen nem az egyszerű tilalommal lép fel ellenük a hatóság, hanem gondoskodik arról, hogy a kéjnőket nyilvántartsák.

prosti

1950-ben a kommunista kormányzat „megszüntette” a prostitúció intézményét. Bezáratta a bordélyházakat és a lányokat átképezte más foglalkozásúvá. 1950-ben Magyarország aláírta a 1950-es New York-i egyezményt az emberkereskedelemről és a prostitúcióról, amelyben garantálja a prostitúció és nőkereskedelem felszámolását. Azonban e lányok szoros rendőri felügyelet alatt dolgozhattak, ha nem is hivatalosan. A 1970-es növekvő idegenforgalma hatására számuk egyre nőtt. A rendszerváltást követő társadalmi polarizáció, a növekvő munkanélküliség következtében a prostitúció robbanásszerű mértéket öltött Magyarországon. Mivel a kormányzat és a társadalom képtelen volt ezt megfékezni, felmerült a nyilvánosházak újbóli megnyitásának gondolata. Az 1950-es New York-i Nemzetközi Egyezmény azonban ezt nem teszi lehetővé, ennek kikerülésére az 1980-as években „masszázsszalonok” jöttek létre. E „vállalkozások” a hatóságok előtt fő tevékenységükként az „egészségügyi masszást” jelölték meg, de mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az ott dolgozó lányok szexuális szolgáltatást nyújtanak.

2007 óta lehetséges Magyarországon egyéni vállalkozói engedély kiváltásával legálisan is űzni ezt a foglalkozást, számlát adni a szolgáltatásról és adózni utána. Ettől függetlenül a magyar prostituáltak többsége nem próbálja legális körülmények között végezni a munkáját.

Az internet elterjedésével a legtöbb európai országban, így Magyarországon is kifejlődött a prostituáltaknak egy jól elkülöníthető, népes rétege. Ezek a lányok az interneten népszerűsítik a szolgáltatásaikat, független, fizetős hirdetőoldalak segítségével. Mivel a szexuális szolgáltatás reklámozása nálunk szabálysértésnek minősül, ezért ezek az oldalak hivatalosan szexpartner-kereső oldalak.

article

 

 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. dávid kleim says:

    Érdekes cikk, kényes téma kivesézése több oldalról megközelítve sok-sok újdonságot is adott. 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!